Huszonhárom nap van indulásig, ami huh, nagyon kevés. Racionálisan nem is látom, hogy hogy leszek kész addig. Legbelül viszont tudom, hogy kész leszek. Egy fix határidő, cél szükségszerűen megváltoztat engem is, és többre vagyok képes, mintha nem lenne egy jövőbeli fix pont.
Amennyi időm van, azt töltöm ki. Amikor több időm van, hajlamos vagyok elhúzni, túlgondolni a dolgokat, amikor viszont kevés, akkor ezek a körök levágódnak, amit megtapasztalni nagyon király érzés, és sokat is tanulok belőle, hogy amikor majd megint több időm lesz, akkor is tudjak gyorsabban haladni.
Most is mondhatnám, hogy nincs időm, hogy megírjak egy bejegyzést, viszont azért írok mégis, mert így gyakorlom az elengedést és a dolgok pörgetését. Azt, hogy nem sok időre van ahhoz szükség, hogy haladjak, hanem elköteleződésre.
Nos, ez a sorozat inkább a technikai felkészülésről szól. Az utóbbi napokban rengeteget foglalkoztam a félelmek kérdéskörével, de az inkább egy másik sorozat. Gyakorlati útmutató a félelmek kezelésére címmel – ebből már kint is van az első rész, ajánlom szeretettel, és jön a többi is nagyon hasznos eszközökkel.
Na de térjünk is rá a technikai készülődésre, hogy hogy állok most. Az ünnepek alatt nem sokat foglalkoztam ezzel, mert rengeteg más dolog volt, de mostmár visszatérek a következetes felkészüléshez.
Kevés cuccal utazom, viszont azt, hogy miket viszek, nagyon átgondolom. Ami dologban nem tudtam dönteni, akár több hónapnyi teret is kapott, hogy megszülethessen a legjobb megoldás. Pl kamerákkal voltam így. Minden különböző eshetőséget végigvizsgáltam, hogy mi lesz számomra a legmegfelelőbb kombó. Célom az volt, hogy könnyű legyen, ne féltsem annyira, ne legyek feltűnő vele.
Ma megszületett bennem a végső válasz, úgyhogy meg is rendeltem végre az egyik kiválasztottat, egy dji action 4-et, amit még pont egy nagyon jó kis leárazáson megkaptam sokkal olcsóbban. Ezt lehet nyugodtan gyűrni, ultra strapabíró, ami az egyik fő szempont volt. Ráadásul egy olyan tokja van az akksiknak, ami még powerbank-ként is működik, ami többfunkciósság egy nagy plusz. Azt nagyon szeretem, hogyha a dolgaim többfunkciósak.
Most viszek egy jógamatracot is, találtam olyat, ami nagyon könnyű, és összehajtogatható. A táskámban pedig hely az van. Azért is viszek most matracot, mert ezt eddig kb mindegyik utazásomnál hiányoltam. Az, hogy bármikor tudok edzeni, nyújtani, ez szuper. Nagyon szeretek saját testsúlyos edzést végezni, és mégiscsak jobb, ha elválaszt valami a csupasz földtől, nem mindig olyan a hely, hogy szívesen fetrengek bele a koszba. Meg amúgy mentálisan is könnyebb végigcsinálnom az edzést, ha valamihez – egy matrachoz – kötni tudom.
A cuccokról majd mesélek még, összesítve is csinálok róla bejegyzést, hogy mi került végül a 40 literes táskába 4 hónap Ázsiára, sőt, még videó is lesz róla a youtube-csatornámon.
Ma utánanéztem lehetséges betegségeknek és oltásoknak is, hogy mit lenne érdemes még beadatni, és elég jól állok amúgy, egy tífuszt azt még fogok intézni, meg esetleg egy hepatitis A boostert. Illetve a szúnyogokra kell odafigyelni, hogy ha lehet, ne csípdessenek, főleg a dengue-láz, és kisebbrészt malária miatt. Továbbá persze az általános higiénia az szörnyű Indiában, ami no-go az a csapvíz, jég, friss zöldség-gyümi mosva. Utcai kajálós helyekkel óvatosan. Azt viszont több helyről hallottam, hogy húsmentes étkezéssel jobbak az esélyeim.
Ja, és a vízumot is intézem a napokban, egyelőre az Indiait, a többit majd az úton.
folyt köv 🙂
