Egy számomra elképesztően fontos felismerésről írok most. Talán a legfontosabbról. Sosem volt célom, hogy pipálgassam az egyetem-munka-házasság-ház–gyerek “biztonságot adó” listáját. És ahogy telik az idő, egyre inkább érzem azt, hogy így önmagában tényleg mennyire nincs ennek semmi értelme.…
Annyira szükség van a nehéz időszakokra. És annyira más, mióta ezekre nem úgy tekintek, hogy valami félrement, és valamit máshogy kellett volna, hanem úgy, mint egy normális folyamatra. Ami nem csupán normális, de szükséges és elengedhetetlen. Ez számomra…
Egy tavaszi reggelen azt éreztem, hogy nagyon ki vagyok fáradva. Ez tipikusan az a fáradtság, amikor annyira benne vagyok egy projektben, egy flowban napokig-hetekig, hogy észre sem veszem, hogy konkrétan megállás nélkül, 0-24 ezen pörgök. Aztán egyszercsak annyi…
Ezt pár nappal később írom, mert ezen a napon, amikor kellett volna, nem tudtam teljesíteni a kihívást, hogy írjak valamit. Ám hogyha valami nem jön össze úgy, ahogy én azt eltervezem, akár kis, akár nagy dologról van szó,…
Elképesztő, hogy már a kétharmadánál tartok a kihívásnak. Már teljesen hozzászoktam, hogy ezt mindennap megcsinálom, rutinná vált. És valójában ez volt a cél. És ahh, annyit segített az elköteleződés, rengeteg megakasztó tényezőt sikerült eliminálni. De legalábbis csökkenteni az…
Van, akit a határidők motiválnak. Ahhoz képest, hogy ilyenkor már bőven aludni szoktam, egy hete minden nap 23:59-kor nyomom meg a Közzététel gombot. Dehát valóban, egy jó ötlet megvalósulásához egy jó cél kell, és kellően kevés idő. Mert…
Nagyon nem érzem, hogy szívesen megosztanék bármit is. Ahogy tegnap sem tettem. Nem véletlenül, nem lustaságból, hanem egyszerűen annyi minden összejött és betalált, hogy képtelen voltam. Ma már legalább annyi megy, hogy azt megosztom, hogy nem akarok megosztani…
