Hétfő reggel napkeltekor már a városban voltam, a szokásos “arra megyek, amelyik utca tetszik” köreimet járva. Ilyenkor szinte nem is szükséges térképet használni, hiszen a város minden zuga felfedeznivaló, ráadásul ígyis-úgyis belebotlasz az egyedülálló építészeti örökség csodáiba. A sziget talán a legerőteljesebb kulturális diverzitással büszkélkedhetett az évezredek során, amely megteremtette azt a különleges hangulatát a városnak, amiért annyira odavagyunk. 
Reggeli után az ukrán szobatársammal felbuszoztunk a Monte Pellegrinóra, és kirándultunk egyet a riserva naturale körül.
Néhol a sziklák szélénél, a hatalmas szakadékok felett ilyen kilátások tárultak elénk:
csak természetesen:
cicák mindenhol:
Az igazi szicíliai gránátalma, ami nagyon ízes és édes, nem is hasonlít a boltihoz…
Még amikor októberben dolgoztam egy gyümölcsfarmon Catania mellett, akkor szüreteltünk ezekből a gyümölcsökből többszáz kilóval, és minden reggelt úgy kezdtünk, hogy kimentünk a citrusfák közé és frissen szedett organikus gránátalmákkal laktunk jól, miközben velünk szemben az Etna a Nap első fénysugaraitól aranynaracssárgán ragyogott. Ez olyan igazi életérzés.
Visszaúton a kedvenc szicíliai streetfoodosomnál ettünk, majd vettünk egy nagy zacskó brutálfinom naracsot mindössze egy euróért.
és végül egy kép a kis otthonunkról..:)
