Éjszaka érkezett a hostelba egy holland srác, akivel – már a reggelinél kiderült – igencsak hasonló szinten lebeg a humorszintünk, úgyhogy ezen felbuzdulva együtt vágtunk neki a napnak. Egész nap esett az eső, úgyhogy néhányszor úgy rendesen eláztunk, de nem zavart túlságosan. A botanikus kertbe mentünk először, aminek valószínűleg nem februári esős napokon van a főszezonja, tavasszal viszont elragadó lehet.
Aztán elsétáltunk egy igazi “veszélyes” piacra, a Ballarò-ra, ami szintén elég multikulturál és a legnagyobb palermói piac, de a torinói mercato volt számomra az eddigi legjobb piacélmény, ha arra jártok, ne hagyjátok ki!!
ez annyira tipikus Palermo:
walking toooour
Az, hogy ordibálnak, de megállás nélkül, nem azt jelenti, hogy mérgesek – sőt, nagyon kedvesek egyébként.
Beengedtek a Városházába randalírozni, ebben a teremben minden aranyszínű volt
A csajszi a hosteltulajdonos, néha eljött velünk ide-oda
La Martorana, kívül-belül csodaszép, nekem ő itt a kedvencem Palermóban. Normann-arab-barokk stílusjegyekkel
És igen, a bizánci hatás is megjelenik, az arany és kék mozaikokkal kirakott mennyezeten. Igazából lélegzetelállítóan gyönyörű.
Teatro Massimo:
és környéke:
Egyre inkább szakadni kezdett az eső, meg amúgy elég éhesek voltunk, úgyhogy a vihartól szerencsésen megmenekülve védett helyen voltunk. Pizzával és sörrel. Kell ennél több?
Ebéd után – csak hogy a heti hajmosás le legyen tudva – útnak indultunk a kapucínusok katakombái felé. Elég bizarr látvány volt, de ami talán még ennél is bizarrabb, hogy valakik ezt a helyet berendezték a ma látható állapotába. (no picture) Nem tudom, én inkább készítek kávét.
Amúgy a szicíliai közlekedès valóban egy káosz, a két sáv szélességű útból simán csinálnak háromésfél autónak elegendőt, ahogy éppen szükséges, és ezt legalább folyamatosan jelzik is; megállás nélkül dudálnak. A gyalogosok pedig valahogy átverekszik magukat a túloldalra a kocsik közt, és ez teljesen okés.
