Igen, a gimiben még a kijavított esszédolgozataimat egy laza kettessel a lap tetején csúsztatták elém, ami lényegében annyit jelentett, hogy látom a próbálkozást, ami szuper, de áááh, inkább hagyjuk, túl pihent agyú vagy te a szépirodalomhoz. Ennek ellenére most mégis írni fogok, hogy maradjon belőlem valami az itthoniaknak, ugyanis 24 órán belül hagyom el az országot és a teenager-kort, de csak az egyiket örökre.
Tehát megcélzom Olaszországot egy hátizsákkal és egy ukulelével.
Hogy honnan jött az ötlet? Azt hiszem mindenkit vonz már maga az utazás gondolata is – új emberek, tájak, kultúrák – mindemellett pedig egy tökéletesen nekem való lehetőséget találtam néhány hónapja az interneten, miközben azon gondolkodtam, hogy nincs-e ilyen lehetőség.
Arról van szó, hogy organikus farmokon fogok élni és dolgozni. Mindig is nagy álmom volt, hogy a természetben élhessek, hogy termelhessek – annyira, hogy egyik évben még itt, a budapesti törmelékes talajban is kineveltünk egy kis görögdinnyét (ami amúgy ízre szuper volt, csak hát finoman szólva is, kistermetű).
Igazából itt a ‘dolgozni’ szó olyan dolgokat foglal magában, mint például a szüretelés, befőzés, bármiféle kertészkedés, kenyérsütés, főzés – ráadásul vegánul a saját biotermelésől, ja, és persze ősszel ott van az olivaszezon, az olivaolaj-készítés, mindez rögtön a legjobbaktól tanulható, és akkor még ugye a boraik sem utolsók. Toszkána egy király hely.
A gépem kedden 6:00-kor indul Milánóba, első állomás egy olyan – még az Alpokhoz egészen közeli – farm lesz, ahol éppen belecsöppenek majd az áfonyaszezonba, boldog szülinapot, köszönöm.
Najó, most kb. ennyi a helyzet, aztán majd jelentkezem, puszis
(2017-ben, 19 évesen, életem első többhónapos egyedül utazása előtt🥲)
