Arra gondoltam, csinálok egy naplószerű, nem túlszerkesztett felkészülős sorozatot, hisz annyi feladat van egy ilyen nagy út előtt, és nem is csak a tervezés szintjén, hanem bizony mentális-lelki téren is.
42 nap van az indulásig. Ez igen kevésnek tűnik, tekintve, hogy addig még rengeteg munkát kell befejeznem és leadnom (fotózással-videózással foglalkozom, főként zenei projekteket és esküvőket vállalok), emellett pedig kiköltözöm az albérletemből, amiben több, mint négy éve élek. Rettenetesen intenzív évek voltak. Rengeteg életreszóló emlék, és életem legmélyebb időszakai kötődnek ehhez a helyhez.
Ahogy nézem át a cuccaim, ahogy pakolok ki gondolatban, azért mindig rájövök, hogy hálistennek nincsenek nagyon cuccaim. Sosem voltam a cuccok híve, s az első nagy utazásom után pedig pláne meggyőződtem arról, hogy teljesen felesleges fizikai felhalmozásba fektetni, mert hosszútávon én nem leszek tőle jobban a mindennapokban. Amit viszont a legjobb befektetésnek tartok, azok az élmények, pláne azok, amikben toltam egy nagyot a határaimon, amikor beleugrottam az ismeretlenbe. Egyedül ezek azok a dolgok, amik egy egész életen át velem vannak, amiket nem vehet el tőlem senki. És amiért befektetésnek hívom őket, az az, mert folyamatosan tejelnek, sőt, minden egyes életszakaszban más és más aspektusát fedezem fel egy-egy régi utazásomnak, mindig új értékekkel látnak el.
Van egy falam, ami előtt szeretek elidőzni. Több, mint 100 fotó van felragasztva, életem legerősebb élményeiről egy-egy momentum. Úgy érzem, hogy itt előttük más a tér. Valami egészen különleges energia van itt, és ha ebbe belépek, én is más hangulatba kerülök. És ez nem is csak rám van ilyen hatással, többen is visszajelezték ezt.
Biztos vagyok abban, hogy ennek a fotósfalnak a megbontása lesz a legmegterhelőbb feladat. És az is biztos, hogy ezt hagyom majd legutoljára, az utolsó napra. Talán, mielőtt kimegyek a reptérre. Bizony, becsukom magam mögött a bejárati ajtót, ami négy és fél éven át az otthon kapuját jelentette számomra, kimegyek a reptérre, és pár óra múlva megérkezek Indiába. Azért na, ez erős váltás, még nekem is.
Utoljára becsukni a bejárati ajtót. Számomra ezek nagy jelentőségű pillanatok.
Közben azért néhány cuccot is be kell szereznem, ezzel már egészen jól állok. Két hang van bennem, egyik azt mondja, hogy Nóra, ez most azért egy 4 hónapos út lesz, picivel több komfortot engedj meg magadnak nyugodtan, pl az eddig használt apró kis mikroszálas törülköző helyett vigyek egy nagyobbat, ami teljesen el tud takarni, és többféle funkciót is be tud majd tölteni; míg a másik hang azt mondja, hogy engedjek el minden ilyet, menjek teljesen minimálba, semmi szükség efféle luxustárgyakra.
40 literes táskát viszek, ami az én szokásos 30 literemhez képest egy nagy ugrás. Csak az, mivel beutazta velem a világ egy részét elég nomád körülmények között, már annyira elnyűtt, hogy mindenképp upgradelni akartam, és mivel lehet, hogy néha sátrat meg hálózsákot is kell magammal vinnem, így egy strapabíró, kényelmes 40-es tűnt a legjobb választásnak. Plusz össze lehet húzni elég szépen, így végülis tudok belőle 30-ast is csinálni.
Nagyon érdekes márcsak a készülés is egy ilyen nagy változásra. Miután megvettem a jegyemet Indiába, miután megvolt fixen a cél, utána kezdődött el bennem is egy nagy változás. Azt érzem, hogy amikor ennyire biztosan megvan egy jövőbeli pont, akkor hozzáalakul automatikusan minden, és egy intenzív formálódás kezdődik, és minden kialakul. Ez most így lehet, hogy érthetetlen, erről majd írok még a továbbiakban, mert csodálatos ez a folyamat.
December 18-án csütörtökön pedig még tartok egy utolsó Feleségként Szaúd-Arábiában előadást, gyere, ha még nem voltál, elég különleges történet, amivel tökéletes lesz picit kikapcsolni az ünnepek előtt. Jegyek ITT
Alább pedig fel tudsz iratkozni, hogyha érdekel egy nagy utazásra való felkészülés, és aztán pedig ide fogok írni főként az utazás alatt is. Hogyha pedig bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen írok olyan témákról is, amik többeket érdekelnek:)
(fotó: 2024, Kambodzsa, valahol egy arborétumban sülök és gőzölgök a 37 fokban)
