Ülök az esőben, és az jut eszembe, hogy ennyi az élet értelme. Nézni, ahogy esik az eső.
Aztán azon gondolkodom, hogy néha másra is ezt mondom. Viszont továbbra is érzem, hogy most ez az élet értelme. És ez a kulcs. Hisz nem a teljes életét, hanem
a jelen pillanat értelmét kell megtalálnom.
És most számomra a jelen pillanat értelme az eső. Fák levelén toppan a csepp, illatos fátyol mossa az erdőt. Teljesnek és nyugodtnak érzem magam, sehol máshol nem lennék szívesebben. Most jó. És amikor a jelenben eljutok a most jó megtapasztalásába, akkor eljutok a végtelen megtapasztalásába is, eljutok oda, hogy a jelen pillanatot örökkévalónak érezzem.
És a jelen értelme igazából a teljes valómmal történő jelenben levést jelenti. Így azt keresem, hogy egy bármilyen helyzetben hogyan tudok a jelenben lenni. És ez alapján még jobb értelmet nyer a nehéz helyzetek szeretete, hisz nehéz helyzetekben mindenhol szeretnénk lenni, csak a jelenben nem.
Az utóbbi időben intenzíven alakul át az érzékelésem. Jelenleg nem tudok lineárisként tekinteni a az életemre. Sokkal inkább buborékoknak látom az egyes fázisokat. És egyes buborékok különböző megéléseknek, tapasztalásoknak adnak teret.
(fotó: Ha Giang loop motortúra, Vietnam, 2024)
