Ide nem írtam aznap, most töltöm ki, már a kihívás utolsó napján, hogy legyen itt is valami. Visszamenőleg nem akarok új sztorit behozni, mert ennek pont az volt a lényege, hogy minden nap arról írtam, amilyen érzésekben aznap voltam. Azt tudom megosztani, hogy elég nehéz nap volt, és hogy ilyenkor milyen jó megengedni magamnak, hogy engedjek a köteleimen. Ember vagyok, nem kell úgy tenni, mintha minden nap ugyanolyan lennék.
Még mindig tanulom, hogy meg tudjam különböztetni a lustaságot a tényleges, mély elfáradástól, amikor tényleg megengedőbbnek kell lennem magammal. Hogy tudjam, mikor engedjek picit, és mikor akarok csak meglógni a cselekvés elől. De van, hogy egyszerűen tényleg nem megy, és akkor időt kell adni magamnak, vissza kell töltődnöm. Ezen a napon pont ez történt.
