Konkrétan el sem hiszem, hogy letelt a 30 nap… az elején még új volt, hogy írnom kell, de aztán, egy kis idővel szépen belesimultak ezek a posztok a mindennapjaimba. Nem mondom, hogy teljesen effortless volt, hisz elég sok mindent indított el bennem, és szembeállított a gyengeségeimmel. De mindez rutinná vált, és nem éreztem megterhelőnek ahhoz képest, hogy mennyi anyag felkerült ide, a blogomra.
A fő tanulságaim összefoglalva: slow, smooth, enjoy, consistent. Tehát: lassan, lágyan, élvezve, konzisztensen. (Angolul ez picit jobban hangzik, haha)
1.) SLOW
Élő példája vagyok a szélsőségesen eltökéltnek, hogyha valamit elhatározok, akkor teljes erővel, 120% lendülettel, megállíthatatlanul, faltörő kos módjára megyek előre. Egészen addig, amíg teljesen ki nem fogy az erőm, amíg tönkre nem teszem magam testileg vagy pszichésen. Yeah, that’s me.
Egy mélységesen mély pont elérése után éreztem, hogy itt az idő változtatni. Ezt sosem mertem meglépni, hisz ezt a tulajdonságomat egy szuperképességnek tartottam, amit a világért sem akartam elhagyni, még azt is kibírom, hogy néha darabjaimra hullok. Ám ekkor mégis elértem azt a pontot, hogy tudtam, innentől valamit máshogy kell csinálnom, más döntéseket kell hoznom, mert ez így nem lesz jó többé. Figyelni kell magamra, hogy igazán ne pusztuljak már bele ezekbe a felszabaduló erőkbe. Meg kell tanulnom ezeket kezelni, jó irányba tenni.
Úgyhogy ezen dolgozom már pár hónapja, egy harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb én-ért. Hogy felfogjam, hogy nem kell mindent egyszerre, nem kell mindent most, hanem amit szeretnék, azt lassan csináljam. Amit nagyon gyorsan akarok, siettetek, az nem a belsőmből eredő, igazi vágy, hanem általában félelem. Ragaszkodás egy illúzióhoz.
Hogyha valami igazi, akkor pedig bizalmat érzek. A várakozás ekkor nem egy fojtogató élmény, hanem egy termékeny tér, ahol felkészülhetek önmagam egy újabb verziójára. Szívesen gyakorlom a türelmet, hisz tisztában vagyok azzal, hogy mennyire összetett dolog egy változás. Ennek idő kell. Sok helyen kell apró kis fejlődéseken átmennem, rengeteg berögződést kell észrevennem, majd felülírnom.
Attól még, mert én nagyon akarok valamit, nem jelenti azt, hogy kész is vagyok rá. Hogyha viszont megfogalmazom, mint szándék, elköteleződök mellette, akkor tudattalanul is olyan irányba fogok dönteni a mindennapi dolgokban, amik az álmom irányába visznek. Ha tudom, hogy írni szeretnék, akkor egész nap azt fogom keresni, hogy hova férne be egy kis írás. És ha nagyon szeretnék találni rá időt, nekem az a tapasztalatom, hogy akkor fogok.
Valami nagy, vágyott dolog elérése nem néhány, nagy lépésből áll, hanem sok apróból. Azért tűnik nagynak, mert rengeteg sok apró lépésből áll. De ez mégis csak sok, láthatatlan apró lépés, és ez nagy különbség.
És én nem is tudhatom pontosan, hogy mik ezek, ezért kell lassan haladni, hogy önmagamhoz hűen alakulhassak át, ne én akarjam megmondani, hogy mit hogy, mert ezek a tudatom számára nem nyilvános információk, az egóm persze “tudja”, de az átverés. Ezt csakis megengedéssel, téradással tudom magamból előhívni.
2.) SMOOTH
Ha erőszakkal viszem végbe a dolgokat, az is működhet egy darabig, de előbb-utóbb kiégek benne. Been there, done that. Olyan puhán jó a változtatásokat beúsztatni, hogy az nekem fel se tűnjön. Nem szabad, hogy az egóm azt érezze, veszélyben van, mert akkor ellenkezni fog.
Ehhez a lágysághoz, könnyedséghez – úgy érzem – fontos volt, hogy megtapasztaljam ennek a totál ellentétét, hogy érezzem azt, hogy mennyire szögletes és nem hatékony az egómból működni, hogy hosszútávon egy másfajta erőből kell élnem. Úgy érzem, van egy másik erő, ami egy természetes flow, ami mindennek az alapja, és nekem erre kell tudnom rácsatlakozni.
Próbáld meg megállítani a tavaszt. Nem fog menni. Mert semmi a mi erőnk ehhez az erőhöz képest.
3.) ENJOY & EASY
Az előző ponthoz kapcsolódik még, hogy az egész akkor lesz fenntartható, hogyha nem megerőltető. Sőt, továbbmegyek, hogyha élvezem. Az embernek olyan szokásai vannak, amiket élvez. Ez nem jelenti, hogy jó neki, de valahol élvezi.
Legyen tehát könnyű, nem szabad túlvállalnom magam. Ez lehetne egy önálló pont is, de most ide tettem be, és valójában az előző két pontnak is szerves részét képezi.
Én többször próbálkoztam meg a futással, de őszintén utálom, nagyon nem az én világom, így sosem maradt meg. Súlyokat emelni viszont imádok, felpezsdít, azt érzem tőle, hogy élek; a legjobb énemet hozza elő, amit élvezek. Az ilyen szokásokat fogom tudni megtartani.
Talán többünkben van benne az, hogy az életet nem élvezni, hanem “csinálni” kell. És minél jobban szenvedek és tűrök, annál jobbnak érzem magam. És ha jól lennék, az azt jelentené, hogy nem dolgozok elég keményen, ergo nem is érek annyit. De még picit az is bennünk, vagy legalábbis bennem volt, hogyha majd elég keményen dolgozok, akkor jól leszek.
Haha.
Nekem az volt egy őrült nagy váltás az életemben, amikor önmagamat tettem első helyre. Az lett a prioritás, hogy jól legyek. És mivel ez volt a prioritás, nem a pénz, nem a munka, így egyre jobban lettem, és most nagyon jól vagyok. És így minden másban is sokkal jobban működök.
4.) CONSISTENT
Ha a fenti három pont megvan, már “csak” annyi a dolgom, hogy minden nap csináljam. Nem szabad arra gondolnom, hogy milyen nagy feladatok állnak előttem, hanem egy egészen pici lépést kell csak megtennem, azt viszont minden nap. Anélkül, hogy túlságosan várnám az eredményeket. A fogaim sem azért vannak rendben, mert egyszer, egy teljes napon át mostam őket, hanem azért, mert mindennap megmosom őket. És ez itt a kulcs. Ciklikus az élet, és szerintem ezt érdemes figyelembe venni.
Egy ilyen kihívás pont arról szól, hogy nem 30 bejegyzést kell megírnom, hanem csak egyet. Igaz, minden nap egyet, 30 napon át, de akkor is, ma csak egyet.
Nem fogom minden nap jól csinálni. De nem is arról szól a konzisztencia, hogy mindennap száz százalékot nyújtok, hanem arról, hogy minden nap, legyek bármilyen satnya állapotban, megjelenek, és megcsinálom, ami kitelik tőlem. És ez, hogy minden állapotban itt vagyok, nem csak akkor, amikor szeretném csinálni, na ebben van az erő.
+1.) KIHÍVÁS
Nekem rengeteget segít egy ilyen kihívás, amikor egy bizonyos dologra fókuszálok egy hónapon át. Ez már elegendő idő ahhoz, hogy rutinná váljon, és elmélyedjek benne annyira, hogy komfortosan érezzem magam az új helyzetben, és megismerkedjek az alap berögződéseimmel, amik visszatartanak. És ez tényleg egy sok kicsiből összeadódott nagy lépés előre. És mindez nem egy megterhelő dolog, témától függően simán napi 5-10 perc is elég lehet. Hihetetlen sokat lehet fejlődni, szinte észrevétlenül. Ezért biztos fogok majd még csinálni hasonlókat, amikhez szintén lehet csatlakozni.:)
–––––––––––––
A kihívás összes írása visszaolvasható, és folytatom az írást ide is, illetve most youtube-on kezdem a következő kihívást. Nagyon izgalmas, félelmetes, de ez nem tart vissza. A következő videó ebben a témában születik majd, pár napon belül elérhető lesz.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, tartotok, és mint mindig, továbbra is nagyon érdekelnek a ti megéléseitek, tapasztalataitok a témákban, úgyhogy írjatok bátran!!!
Itt is elértek:
https://www.instagram.com/varallyaynora/
https://www.facebook.com/profile.php?id=61568323191586
fotó: South Sister summit (3157m) USA
