Van, akit a határidők motiválnak. Nálunk pl ez egy családi vonás. Ahhoz képest, hogy ilyenkor már bőven aludni szoktam, egy hete minden nap 23:59-kor nyomom meg a Közzététel gombot. Dehát valóban, egy jó ötlet megvalósulásához egy jó cél kell, és…
Nagyon nem érzem, hogy szívesen megosztanék bármit is. Ahogy tegnap sem tettem. Nem véletlenül, nem lustaságból, hanem egyszerűen annyi minden összejött és betalált, hogy képtelen voltam. Ma már legalább annyi megy, hogy azt megosztom, hogy nem akarok megosztani semmit. És…
Minden teliholdkor kint vagyok. Elvarázsol, ahogy a tűznarancs golyó feltűnik a horizonton. Egy ekkora égitestet az ég sötétjében látni különleges érzés. Segít perspektívába állítani, hogy hol is vagyok valójában. Végtelen csillagok közt élek. Mindent elfelejtek, mikor a teliholdat nézem, beleveszek…
2025.05.11. Lazának tűnt, de legalábbis tarthatónak ez a kihívás, hisz minden nap csak egyet kell írnom. Ez viszont azt is jelenti, hogy minden nap egyet kell írnom. Ha érzem, ha nem, le kell ülnöm, és begépelnem valamit. Bármit. Akár arról…
Valójában semmit sem tudunk. Rendszereket, kereteket alkotunk, hogy legyenek viszonyítási pontjaink. És aztán ezekhez ragaszkodunk. Ez amúgy rendben is van, hisz elég fárasztó lenne mindent megkérdőjelezni szünet nélkül. Pedig bármi rendszer létezik, bőven megkérdőjelezhető. És bármit kimondok, leírok, azonnal megkérdőjelezhető.…
Szeretek írni, beszélni, gondolatokat kifejteni, megosztani, beszélgetni. Ám amikor többet vagyok egyedül, sokat meditálok, sétálok az erdőkben, elmélyedek belső világomban, megnyugszom a végtelen ölelésében, ringatózom az időtlen létben, utána mindig érzem, hogy semmi sem annyira teljes, mint a csend. További…
Ismerős az érzés, mikor hónapokig húzol-halogatsz valamit, aztán egyszercsak, tervezés nélkül, teljesen random megcsinálod egy óra alatt totál flow állapotban? Ma rendszereztem a laptopom tartalmát. Régóta gyűlnek rajta a legkülönfélébb projektekhez tartozó anyagok, teljesen összevissza, rendszer nélkül, vagy inkább egyszerre…
Ez is több, mint a semmi, nem sokkal, egy fokkal, mert legalább valami, nem semmi.
Nos, mostmár a sokadik posztba kezdek bele, sőt, már ilyen is volt, amit ugyanígy kezdtem, de aztán megint belemélyedtem valami témába, és az álmosság nem hagyta, hogy szépen befejezzem, csak belespirálozódtam, jó mélyre, a fotoszintézisbe, a változásba, vagy éppen a…
