Bármennyire is úgy tekintek magamra, hogy nekem aztán nincsenek korlátaim, és szabadon élem a mindennapjaim bármiféle behatárolás nélkül, be kell ismernem újra és újra, hogy de, baromira vannak. És ez a legfontosabb, hogy ezt felismerjem és beismerjem. Hisz addig, amíg…
A húszas éveim első éveiben rengeteget utaztam extrém körülmények között. Az utakon éltem – autóstoppolal jártam a világot, és megaludtam a hálózsákomban ott, ahol ért az éjszaka: egy bokorban, egy lepukkant iparépület melletti, hangyáktól hemzsegő kutyafuttatóban, egy hegy tetejének zöld…
Órák óta motorozok anélkül, hogy érdekelne, merre megyek. Az utolsó, amit a térképen beazonosítottam, hogy a hatvankettes úton északnak indultam. A nap sugarai égetik meztelen bőrömet, szemem duzzad a szálló, vörös homoktól. Jobb kezemmel rászorítok a gázra, és tövig tekerem.…
Na én ezt most elkezdem. Lényegében azért, mert rájöttem, hogy mennyit hazudok magamnak, anélkül, hogy észrevenném. Bő két hónapja játszom azt, hogy kegyetlenül őszinte vagyok magammal, tárt karokkal fogadva bármi kellemetlen felismerést. Szabadon kérdőjelezek meg mindent, amihez az egóm annyira…
Kora este érkeztem a völgybe. Gyönyörű hely, körös-körül élénk hegyláncok alkotják a mai otthonom falait. A mélyükből feltörő víz varázslatos, türkiz patakként nyargal a kövek közt. Követem az útját, sétálok felfelé. Egy mély meder mellé érek, ahol a víztükör is…
