A húszas éveim első éveiben rengeteget utaztam extrém körülmények között. Az utakon éltem – autóstoppolal jártam a világot, és megaludtam a hálózsákomban ott, ahol ért az éjszaka: egy bokorban, egy lepukkant iparépület melletti, hangyáktól hemzsegő kutyafuttatóban, egy hegy tetejének zöld füvén gyönyörű nyugati kilátással, vagy éppen egy kamionban, ami közben egy országgal arrébb szállított. Mások után ettem, vagy túlérett gyümölcsöket kukáztam szupermarketek kukájából. Ukulelém hozzánőtt a kezemhez. Frissen megismert emberekkel zenéltem végig az éjszakát, másokat pedig a hátsó ülésen tanítottam meg lefogni pár akkordot.
Magasra tolódott az ingerküszöböm, így a váratlan, akár veszélyes helyzetek sem okoznak különösebb pulzusszám-emelkedést. Tudom, hogy mindig minden megoldódik, sőt, minél lehetetlenebbnek tűnik egy helyzet, annál biztosabb, hogy 1:) olyat fogsz megtapasztalni magaddal kapcsolatban, amit a legvadabb álmaidban sem mertél volna elképzelni, hogy mikre vagy képes, 2.) lesz egy hihetetlen sztorid. A sötét erdőben/kihalt éjszakai ázsiai városban vadállatokkal, kóborkutyákkal való szembekerüléseim nekem például ilyenek. Csak én és a félelmeim, egérút nélkül. Itt minden kiderül. Ezek a megélések aztán oda vezettek, hogy a régen örömet adó tevékenységekkel kapcsolatban kissé érdektelen lettem.
Viszont rájöttem, hogy amióta a külső világ kevésbé izgat, azóta írok minden nap, erős szenvedéllyel. Az érdeklődésem áthelyeződött a belső utazásokra. Itt még rengeteg az ismeretlen tényező, tényleg van mit felfedezni. És a jó hír az, hogy itt is elég vadul nyomom, beszállok bárki kocsijába, és háborús övezetekben is elidőzök.
Elképesztően érdekes megfigyelni a saját világom komplexitását és állandó változásait, azért is, mert tudom, hogy mindenki egy saját, ugyanilyen összetett belső világgal rendelkezik, amihez csak ő fér hozzá teljes egészében. Mindent okkal teszünk, mindent okkal érzünk, és engem ezek az okok érdekelnek.
Egyszer, egy interjú közben az újságíró megkérdezte tőlem, hogy én akkor valójában a miértekre keresem-e a válaszokat. És igen, valójában szenvedélyesen keresem a válaszokat a miértekre.
(Úgyhogy továbbra is iszonyú szívesen olvasom a Ti visszajelzéseiteket akár hozzászólásban, akár privátban, annyira kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra, hogy mennyire tudtok azonosulni egy-egy gondolattal, és a ti életetekben hogy jelenik meg, mik a küzdési stratégiáitok, stb… Mindenkinek írok vissza, már most is beszélgetésben vagyok néhányotokkal, és sokat tanulok belőle. Köszi!!
)
(cover fotó: Golán fennsík, 2019
fotó 2: Vietnám, Ha Giang loop motorostúra, 2024)
