2024 elején kiutaztam Ázsiába, és résztvettem egy meditációs elvonuláson a thai hegyek közt. Egy hétig éltem buddhista szerzetesekkel teljes némaságban.
Félig nyitott faház volt az otthonom. Éjjel hűvös szél fújt át a tetőn, és láthatatlan békák brekegése visszhangzott a völgyben. Nappal trópusi forróság, és tűzpiros madarak éneke. A kemény fekhely jól esett, itthon is alszom néha a földön, jót tesz a testemnek, lelkemnek. A hajnali sötétben való kelést is szerettem, ha utazok, a Nap előtt kelek. Napi két vegán étkezés volt: reggeli 7-kor, ebéd 11-kor. Ezután böjt. Étkezések előtt letérdeltünk egymás mögé, mindenki megfogta az előtte lévő vállát, hátát, így alkotva egy láncot, egy egységet. Legelől térdelt egy szerzetes, ő mondta az áldást.
Bő fehér nadrágot és inget kaptam, minden nap azt vettem fel a hűvös hajnal sötétjében. A zsebembe csúsztatott üres lapon és tollon kívül semmi más tárgyra nem volt szükségem. Teret adtam magamnak.
Csak én voltam, a gondolataim, és a papírlapok. Írtam, meditáltam, gondolkodtam. Semmi információt nem kaptam kívülről. Kitisztult a belső világom, hallhatóvá vált az igazi hangom, és egy hét alatt rendbejöttem. Ha le tudom állítani önmagam túlstimulálását, minden sokkal egyszerűbbé válik.
Azt éreztem, hogy valójában minden rendben van. Volt néhány erős pillanatom az elmúlt évek utazásai során, és ezek mindegyike egy ráébredéshez vezetett, mégpedig ahhoz, hogy valójában minden rendben van.
Csendben ültünk a napkeltében, az erdei folyó sima kövein, a csillagos ég alatt, a tűz körül, egy kétszázéves, szent fa tövében. Volt tér, hogy kitáguljon az idő. Nem számítottak percek, órák, csupán figyeltem a változásokat. Hogy miket érzek, miket tapasztalok. Nem percben számítottam az időt, hanem változásban.
Ha megnézzük az atomokat vagy az Univerzumot, mindenhol a tér az, ami által működni tudnak a dolgok. Nekem ugyanezt a teret kell tudnom megteremteni önmagamban – ezt mondtam a végén a monkoknak, hogy mit adott nekem ez az időszak. Ők melegen mosolyogtak.
Egy videót is készítettem, amiben erről mesélek: