Valójában semmit sem tudunk. Rendszereket, kereteket alkotunk, hogy legyenek viszonyítási pontjaink. És aztán ezekhez ragaszkodunk. Ez amúgy rendben is van, hisz elég fárasztó lenne mindent megkérdőjelezni szünet nélkül.
Pedig bármi rendszer létezik, bőven megkérdőjelezhető. És bármit kimondok, leírok, azonnal megkérdőjelezhető. Néha túltolom a megkérdőjelezést, ekkor a semmiben lebegek. Itt semmi sem biztos, nincsenek fix pontok. Megváltozik a realitásérzékelés. Egymásba fonódott, egymásra rakódott rétegek összessége minden. Minden egyes viselkedés, minden érzés, történés, hangulat. Egyszerre történik múlt, jelen és jövő. Kívülről szemlélem az egészet, de mégis, szerves része vagyok.
(fotó: Ha Giang loop, Vietnam, 2024)
