Ismerős az érzés, mikor hónapokig húzol-halogatsz valamit, aztán egyszercsak, tervezés nélkül, teljesen random megcsinálod egy óra alatt totál flow állapotban?
Ma rendszereztem a laptopom tartalmát. Régóta gyűlnek rajta a legkülönfélébb projektekhez tartozó anyagok, teljesen összevissza, rendszer nélkül, vagy inkább egyszerre három rendszer szerint… egészen eddig nem sikerült rávennem magamat arra, hogy megcsináljam. Belegondolva, talán azért sem, mert nem tudtam, hogy hogyan, mi alapján. Nézegettem cikkeket, hogy hogyan érdemes rendszerezni a digitális fájlokat, de őszintén, sose tudom más rendszerét használni.
Úgyhogy hagytam a káoszt eluralkodni, és akkor már rá is tettem egy lapáttal, hogy legyen akkor kövér káosz, és az is lett, és valójában ez nekem segíteni szokott. Amikor valamit ennyire nem tudok megcsinálni, annak oka van, mégpedig az, hogy még nem érett be a dolog. Idő kell ahhoz, hogy érezzem, hogy nekem milyen struktúra működik, mi alapján csoportosítsak. Olyan rendszereket szeretek használni, amik kialakulnak, amik ösztönből jönnek. És ezekhez pont az kell, hogy teret és időt adjak.
És a káosz pedig katalizátor, hisz a káoszban minden benne van. Így mindent ki tudok próbálni, mert mindig úgy cselekszem, ahogyan éppen érzem. És hogyha ez elég hosszú időn át fennáll, akkor már le tudom vonni a következtetéseket, hogy melyik stratégiát használtam, szerettem leginkább. És akkor erre leszűkítem, és tádámm, mára ért be a fájljaim rendszerezésének legjobb módja, ami nekem működik.
És miután rengeteg hasztalan fájlt kikukáztam, a duplák egyikét töröltem, és mindent számomra tökéletes rendszerbe tettem, ez mindig valamit belül is rendbetesz. Vagy azért sikerült most kint rendbetenni, mert belül született meg előbb valami rend.
Ezt sima lakás rendrakásnál mindig érzem, hogy amikor belül káoszos vagyok, akkor képtelen vagyok rendet rakni, és nem is esik jól, úgy érzem, mintha egy éretlen gyümölcsöt szakítanék le a fáról. És aztán amikor belül átkattannak a dolgok, akkor automatikusan, könnyedén rend lesz körülöttem is. Amint bent, úgy kint, ezt minden élethelyzetben tapasztalom.
(bocsi, lehet, hogy összevissza írok, de már majdnem elaludtam, csak rájöttem, hogy még nem írtam. De a legjobb, hogy ezekkel gyakorlom legjobban az elengedést, és kúrálom túlgondolásom)
(fotó: Görögország, 2023)
